Szép város a Meszes aljában

„Zilah, melyet tessék Zilajnak mondani, ősi városka, régibb, mint ő maga hiszi. Tuhutum vezér korában is régi lehetett már, szláv, sőt már magyar is, mert bizony a magyarok nem a magyarok bejövetelekor jöttek ebbe az országba. Nagyszerű múltú, büszke fészek az egyesített Közép-Szolnok és Kraszna vármegyék, a mai Szilágy vármegye székhelye, még saját külön nemzeti himnusza is van, így kezdődik: „Szép a város a Meszes aljában…” – írta Ady Endre a városról 1913-ban. Valóban, a Meszes hegység lábánál elterülő város nevét már Anonymus is említi. Erdély viharos története folyamán többször is szenvedett dúlást: 1541-ben és 1594-ben a tatárok, 1601-ben Basta zsoldosai, 1658-ban és 1661-ben a törökök, 1703-ban, a Rákóczi-szabadságharc idején Rabutin seregei perzselték fel. Szőlőtermesztéséről, később iparáról volt híres. Lakossága az 1850-es osztrák népszámlálás idején még túlnyomó részben magyar volt, de már a 19. század végén mutatkoztak a változás jelei: 1910-ben a város 8062 lakosának már 6,5 százalékát teszi ki a románság (529 lélekkel), később pedig tovább módosul ez az arány. Első iskoláját a költő és reformátor Szegedi Kis István alapította 1545 körül; a Református Kollégium alapításának éve 1646. A kor kívánalmainak megfelelő iskolaépületet 1715-ben építettek számára, majd 1902-ben épült fel az időközben Wesselényi Miklósról, egykori főgondnokáról és jótevőjéről elnevezett Kollégium. Első rektora Vári István, első hírneves tanára Gyarmathi Sámuel nyelvtudós volt, híres tanárai közé tartozott Sámi László történelemprofesszor, a Kossuth-párt lelkes híve, később Kincs Gyula, Ady tanára. Adybandié, aki azt vallotta szeretett városáról: „Aki vagyok, az a négy zilahi esztendő által vagyok…”.

Zilah (románul Zalău) ma a romániai Szilágy megye székhelye, 1972 óta municípium.